2016. július 31., vasárnap

Pozitív pszichológia az Örömönnep NEMfesztiválon Bolla Anitával





Egyéni konzultációra lesz lehetőség a fesztiválon, keress bátran a fesztivál előtt illetve annak ideje alatt, örömmel állok rendelkezésedre!
A tanult optimizmus tanulható és fejleszthető.
Ellentétje a tanult tehetetlenség azt jelenti, hogy a múltbeli kudarcokból és sérelmekből egy gondolkodási, érzelmi és viselkedésbeli mintát gyártunk magunknak, amit – gyakran önbeteljesítő – jóslatként a jövőre is kivetítünk, és így egyre rosszabb állapotba sodorjuk önmagunkat. A negatív sémák állandó belső feszültséget, veszélyérzetet, szorongást váltanak ki, a veszteségekre való összpontosítás folyamatos lehangoltságot eredményezhet, a régi sérelmek őrizgetése és a negatív elvárások haragra gerjesztenek. A pesszimizmus és a tehetetlenség érzése egy-egy életterületről (állás elvesztése, anyagi csőd, gyász) szétterjedhet az egész életünkre. Pál Ferenc atya szokott mesélni egy történetet, amely remekül illusztrálja a jelenséget. Egy hajléktalanszállón dolgozott, ahol segítettek ruhaadományokat válogatni a hajléktalanoknak. Az egyikük talált egy remek állapotban lévő nadrágot, amelyet mintha pontosan őrá szabtak volna, csak éppen gomb nem volt rajta. Ennek láttán nagyot sóhajtott, és közölte: „Sajnos ez a nadrág nem lesz jó. Nincs rajta gomb!” Fel sem merült a gondolatai között, hogy rá is lehetne varrni egy gombot. Mindez talán mulatságosnak tűnik elsőre, de sokan sokféle helyzetben reagálunk hasonlóan.
Egy érme két oldala

A tanult optimizmus azt jelenti, hogy vitába szállunk a túlburjánzó negatív gondolatainkkal, realistább szemléletet alakítunk ki, és helyet hagyunk az optimizmusnak is. Ahogy Winston Churchill mondta: “Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.” A tanult optimizmus fejlesztésével önmagunkat is reálisabban láthatjuk, és így hatékonyabb terveket dolgozhatunk ki a jövőre vonatkozóan. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy önmagunk állandó fenyegetése helyett megajándékozzuk magunkat egy örömtelibb élet lehetőségével. Az öröm képességének megerősítése egy önmagunkra visszaható folyamat, amely nemcsak a lelki, hanem a fizikai egészségünket is javítja. A tanult optimizmus nem azonos azzal, hogy ingatag alapokon álló, pozitív parancsokat adunk magunknak („Minden nap egyre jobban érzem magam”), hanem a pozitív tényekre való összpontosítást, a pozitívumok mellett való kitartást, a bizakodást jelenti. Egyfajta utat ad a céljaink felé, térképet ahhoz, hogy miként kerülhetjük el a csapdákat, akadályokat. Ezenfelül megtanít máshogy értelmezni, értékelni a dolgokat.

Optimizmus, pesszimizmus, egészség és életút

Az optimista átmenetinek tartja a nehézségeket, a pesszimista állandónak vagy rendszeresen visszatérőnek. Az optimista esetleges és konkrét akadályokat lát, a pesszimista szemében mindent átszőnek a nehézségek (sőt összefognak ellene). Az optimista látja a véletlenszerű külső tényezők fontosságát, a pesszimista magát hibáztatja, vagy külső ellenségképeket gyárt.
Akikben erős a tanult optimizmus, a pozitív pszichológia felmérései szerint ellenállóbbak a fertőző betegségekkel szemben, illetve a középkortól jelentkező krónikus betegségekkel szemben.
Martin E. P. Seligman felmérései szerint az optimisták nemcsak a továbbtanulásban és a karrierjükben, hanem egészségi állapotukat és életük hosszát tekintve is előnyben vannak.
Az optimizmus önmagában még nem elég, mivel Seligman szerint léteznek „dinamikus” és „passzív” optimisták is. A dinamikus megteremti és keresi a lehetőségeket, a passzív egyszerűen csak hisz (vagy hinni akar) a jóban, és kívülről várja a kezdeményezést, a segítséget. Az utóbbi típus természetesen hamarabb lesz áldozata a tanult tehetetlenségnek egy nehéz élethelyzetben, hiszen befolyásolhatóbb a külső körülmények által, és kevésbé észleli előre az akadályokat. Ha szimplán csak az örömre és élvezetre törekszünk, még könnyen kiszolgáltatottak maradhatunk. A valódi tanult optimizmus, amiből a dinamikus optimisták táplálkoznak, önvizsgálatot, önfejlesztést és gyakorlást igényel. Fontos kifejleszteni azt a képességet, hogy a pozitív gondolatokból tettek legyenek, a szép elméletekből valóság, a gondolkodásmintából viselkedésminta.


Bolla Anita
Személyközpontú tréner, kultúrantropológus
Kapcsolat:
Tel.: +3630/560-6084
E-mail: bollaanita@yahoo.com
      www.egymiert.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése