Kíváncsi, hangos, éhes, álmos, dacos, boldog, cserfes, dühös, vidám, vicces, tudatos, de mindenképp egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.
Ezért a gyermek el is tűnt az iskolából: Oktatási RENDszer van, csengetési REND van, időre, csendben evés, időre pisilés, a folyosón amúgy sincsen futkározás, azt mondja a háziREND. Ha nem teszi a gyermek, RENDetlen.
És a REND, rendben van?
Mi a Dunakavicsban másban hiszünk.
Hiszünk a tudásban, hiszünk a gondolat, gondolkodás szabadságában! Hisszük a fejlődést, s hisszük, hogy a gyerek fejlődéséhez a potenciál Benne van! Nem hisszük, hogy a tanár az információ egyedüli forrása, a véleményé végképp nem; mi csak helyzetbe hozunk, és az ajtókat mutatjuk meg, átmenni a gyerek fog rajta.
Nem hisszük, hogy a gyerek értéke, tanulásba fektetett ideje, kedve, hozzáállása, szorgalma egy egytől ötig skálán leírható lenne. Nem hisszük az egységes tananyagot sem, mert az eltérések nem csupán a szemek, a haj színében és a testmagasságban mutatkoznak meg.
Az örömünnepen Háry Letícia fog beszélni arról, hogy milyen hely az a Dunakavics, s mi a különbség a tanítás és a tanulás között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése