Mesekör a hatodik Örömünnepen

Mesekör Magyarkúton

Balogh-Varga Klára vagyok, mesemondó, Pápai Istvánné Páhi Emma karcsai mesemondó, a Népművészet Mestere tanítványa. 

Karcsán a nyolcvanas években még harminc háznál meséltek a nyárikonyhákban.

Emma néni saját meséket is ’ rakott össze’, de vándormeséket is mondott, amelyek a többi mesemondó repertoárján is szerepeltek. A jellegezetes nagy meséin kívül, amelyeket sokszor hosszú órákon át mesélt a régi idők mesehallgatóinak igényei szerint, személyes meséket is mondott, ami azt jelentette, hogy valaki elmesélt az életéből valamit, ami éppen foglalkoztatta, Emma néni pedig abból mesét kerekített.

Én nem mondok régi meséket, mert úgy gondolom, bár sok az értékes régi mese, a régi történetekben olyan látásmódok, ítéletek, életérzések összegződnek, amelyek távol állnak a mai embertől. Másképp gondolkozunk például a szegénységről, a gazdagságról, más a viszonyunk a munkához, a  természethez, a férfi-női szerepekhez. Mások gyakran a kérdésfelvetéseink, és másfajta műveltség, tudás birtokában keressük a válaszainkat az élet nagy kérdéseire.

Az én meséimben habár nem ritkák a sárkányok, varázslók, boszorkányok, királyok, királylányok és királyfiak, mégis más kérdések tevődnek fel, más helyzetek, más nézőpontokból kerülnek terítékre, mint a hagyományos magyar  népmesékben. Besugároz az asztrológia, a számmisztika,  a pszichoanalízis, az álomfejtés, a huszadik századi irodalom a legnagyszerűbb és legtalálóbb toposzaival, sőt néhol a természettudományok is. 

A meséim  – ahogy Emma néni meséi is – médiumi üzenetek, amelyek imákra válaszul látomásokként születnek. Emma néni ezt úgy mondta: a csillagokból kapja a mesét.

Közös meseként ezúttal a július 19 és augusztus 1. közötti időszak meséjét mondom el. Utána lehet majd személyes mesét is kérni.

Ez a zenemű egy mesekörös zeneszerző alkotása. A két torony meséjére írta.